Én csak angyalszárnyon látlak,
fehér lepled ring utánad.
Arcodon az ismert mosoly,
engem kísér lépten-nyomon.
Elengeded néha lelked
hogy megérezzük vérző szíved?
Most még fáj, hogy nem ringatod
árván maradt három lányod.
Végső órán biztos tudtad,
köréd álltunk, védtük utad.
Minden percben fohász fokán,
átléptél az álmok útján.
Most még látni lépted nyomát,
értem lelked néma szavát.
Távolságod szívbe maró.
halál csókja örök csaló.
Szomorú, szép versed megértéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌷
Kedves Margitka! Mindig fáj a szeretteink elvesztése, különösen így karácsony táján felerősödnek a szívfájdalmak! Szeretettel olvastam szép, de szomorú versed. Éva