Ellobbant tűz

Összes megtekintés: 64 

Ellobbant tűz

Ellobbant rég a nyár zöld tüze,
elringatott forró ölében,
cifra kócos lángja megremeg,
s hideg hamva hullik sötéten.

A tél fekete füstje alatt
a vírus lázas kéje ver le,
ölésre készen áll, s ha nézed,
úgy tesz mintha térdepelne.

Tüskéi rossz tüdőmbe vájnak,
ólom lesz a könnyű éteri lég…
Összeroskadok súlya alatt,
A szép reményt is szétveri még.

Szívem mélyén üt-ver az élet…
Ha végsőt szusszantom a végén,
elszendergünk kéken mi hárman
a hűs magány, a covid, és én.

’20. december 17.

“Ellobbant tűz” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “elszendergünk kéken mi hárman
    a hűs magány, a covid, és én.”

    Bár szépen megírtad, mégis azt kívánom, hogy ne így legyen!

    Szeretettel: Rita💫🎄❄️

Szólj hozzá!