Biztatást keresek e vak sorscsapáson.
Hibátlan csend szirma a hallgatásom.
Hol csillag kuporgott, nemrég remény,
ujjaink közül lassan szökken szét a fény.
Gondold csak el, mi dolgod itt a mában,
állandóan a szűk szobába vagy bezárva,
mehetsz lila álmaid után a látványért.
Szerethetsz bátran, ha már nem reszket
semmiben a semmi. Szívek kalapálnak
a kórházi ágyon, felgyógyulásra várva.
Egyhelyben topog az őrült óramutató.
Az ablak alatt halványkékben fut az élet.
Suta kérdések, tanácsok, a sírás helyett
lehetsz fény, segítő kéz, biztató szeretet.
“Biztatás” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Évi!
Bizony nagy szükségünk van egymásra!😘❤️😘
Szeretettel
Ica
Örülök kedves Rita, hogy itt jártál és tetszett a versem.
Szeretettel
Ica
Kedves Icu! Bizony szükség van a biztatásra, szeretetre, egy jó szóra, segítségre. Nehéz időszak, de reménykedjünk és óvjuk egymást. Szép versedből ezeket olvasom ki! Szeretettel mindig. Éva
“Suta kérdések, tanácsok, a sírás helyett
lehetsz fény, segítő kéz, biztató szeretet.”
Szép gondolataid tetszéssel és szeretettel olvastam.
Rita🌷