A kétezer éves kisded…

December első napján, hideg téli időben
A jeges szél arcomat boronálja, miközben
Városunk Főtere felé visznek lépéseim.
Ahol adventi sürgés-forgás látványa fogad.

A Főtér közepén hatalmas fenyőfa
Magasodik, szorgos kezek éppen
Csillogó-villogó fényruhába öltöztetik,
Amint illik az ünnepi hangulathoz.

A teret körbefogják az árusok fabódéi.
Kapható itt minden: hurka, kolbász,
Forralt bor, meg mindenféle enni-innivaló.
Szaloncukor, gumicukor mindenféle ízben.

Ajándékok garmadája vár a vásárlókra:
Hímzett zokni, festmény, játék, hűtőmágnes,
Illatos szappan, méz és házi lekvár,
Felsorolni is hosszú lenne a lista.

Betlehem is épül, benne jászolban
Kisded Jézuska pihen körbevéve az évek
hosszú sora alatt megszokott díszletekkel.
Magányosan, dideregve figyeli az embereket.

Egy járókelő éppen leül a Betlehem szélére
Megpihenni, a Kisjézusnak hátát mutogatva,
Közben nevetgélve valamilyen történetet
Mesél a körülötte lévő embereknek.

Szomorúan gondolok arra, hogy az
Isteni kisded már hosszú-hosszú évek óta
Ugyanígy pihen itt a Betlehem díszletei között.
Senki sem kérdezi Tőle: Miért is van itt köztünk?

Talán nem is akarjuk, talán nem is szeretnénk,
Ha szólna hozzánk, ha megszólítana minket?
Mindenkinek jobb, ha némán fekszik a jászolban?
Minek kérdezzen, mit is kérdezzen?
Emberek – emberek!!!
Ma még szólok-szólnék hozzátok…
Emberek – emberek!!!
Engedjetek be az életetekbe…

Emberek – emberek!!!
Legyen szívetek kitárt ajtó…
Emberek – emberek!!!
Engedjetek végre felnőni….

JÉZUS vagyok, az Embernek Fia,
Ne bánjatok velem Kisjézuska módra!
JÉZUS vagyok, az Istennek Fia,
Aki a te Szabadítód, Megváltód, Megmentőd!