Szegényes karácsony

Összes megtekintés: 76 

Reggel kopogó hidegben ázott,
hallgatott a dal, búsult a szellő.
Jött minden gondolat perzselőn,
teremtett fenyőt, sült almaillatot,
szállt vaníliaillat is a kulcslyukon.
Dió héjában csodaálmok neszeztek
ezüstre festve, karácsonyi fenyőfán
a messzeség titka, és lila mesevilág.
Eltüntette a köd a Göncöl-szekeret,
a betlehemi csillagot, téli reggelen
ölelgették egymást a hívő emberek,
várták a megváltó angyalt, a Királyt.

“Szegényes karácsony” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ica! Én is csak emlékeimben látom a szép havas karácsonyt.
    Szeretettel olvastam szép versedet.

    Békés, boldog karácsonyt kívánok.

    Mária

  2. Kedves Ica!

    Bizony mindent eltüntet ez a ronda nyírkos, ködös idő, nemcsak a járvány nyomaszt, hanem az időjárás is beállt a sorba. Talán jövőre jobb lesz és szebb minden.

    Szeretettel és megértéssel olvastam soraid.

    Rita🎄

  3. Kedves Ica!
    Jó volt visszaemlékezni!
    Köszönöm az élményt.
    Gratulálok versedhez.
    Áldott, békés ünnepeket kívánok, szeretettel. Klári

  4. Kedves Ica!
    Mint mindig, most is szépséges verset hoztál, amely a régi karácsonyok hangulatát eleveníti fel.
    Köszönöm az élményt.
    Szeretettel: Kata
    🎄

Szólj hozzá!