Reggel kopogó hidegben ázott,
hallgatott a dal, búsult a szellő.
Jött minden gondolat perzselőn,
teremtett fenyőt, sült almaillatot,
szállt vaníliaillat is a kulcslyukon.
Dió héjában csodaálmok neszeztek
ezüstre festve, karácsonyi fenyőfán
a messzeség titka, és lila mesevilág.
Eltüntette a köd a Göncöl-szekeret,
a betlehemi csillagot, téli reggelen
ölelgették egymást a hívő emberek,
várták a megváltó angyalt, a Királyt.
“Szegényes karácsony” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm a kedves soraitokat.😍💖😍
Sok szeretettel
Ica
Kedves Ica! Én is csak emlékeimben látom a szép havas karácsonyt.
Szeretettel olvastam szép versedet.
Békés, boldog karácsonyt kívánok.
Mária
Kedves Ica!
Bizony mindent eltüntet ez a ronda nyírkos, ködös idő, nemcsak a járvány nyomaszt, hanem az időjárás is beállt a sorba. Talán jövőre jobb lesz és szebb minden.
Szeretettel és megértéssel olvastam soraid.
Rita🎄
Kedves Ica!
Jó volt visszaemlékezni!
Köszönöm az élményt.
Gratulálok versedhez.
Áldott, békés ünnepeket kívánok, szeretettel. Klári
Kedves Ica!
Mint mindig, most is szépséges verset hoztál, amely a régi karácsonyok hangulatát eleveníti fel.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Kata
🎄
Kedves Ica!
Valamikor nagyon szegényes karácsonyok voltak, de a szeretet megvolt.
Szeretettel olvastam versedet,
Magdi🌲🌹