Ajándék egy ifjú poétától

Bánhegyi Szofinak
Ajándék egy ifjú poétától

Többet ér a megszokottnál egy nem várt ajándék,
kézzel meg nem fogható, az önzetlen jó szándék.
Kapni jó de higgyétek el boldogabb, ki adhat,
meglepetést mit nyújtottak, könnyeket fakaszthat.

Ám az ilyen örömkönnyet nem a bánat szülte,
hiszen azt a belső énünk örömében küldte.
Minap történt, házunk előtt meghatódva álltam,
átadtam egy verseskönyvet, ajándéknak szántam.

Azt a tiszta boldogságot, látni kellett volna,
háláját csillogó szeme, hang nélkül elmondta.
Csodálatos érzés, amely kéne minden napra.
Nem is tudom ajándékot ki adta, s ki kapta?

Őszinte szívből köszönöm, hogy volt ebben részem,
csodálatos amit kaptam, pedig nem is kértem.
Most én téged arra kérlek, te ifjú poéta,
emlékezz a szavaimra azért néha-néha.

2020.12.19.

“Ajándék egy ifjú poétától” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. “Nem is tudom ajándékot ki adta, s ki kaptA?
    Érzem mindkettőtök adta és kapta. SZÉP vers.
    Boldog Újesztendőt kívánok, jó egészségben, gondoktól mentesen.
    Mária

Szólj hozzá!