Fájó csoda…

A versírásban csodára leltem,
– akármily’ fájó árat fizettem…
Bár kis lépés az emberiségnek,
de nagyon nagy lépés ez énnekem.

E szokatlan út furcsán alakul.
Mintha elmém fájdalmából tanul,
szenvedésem, mintegy kezdet lenne?
– verseket fakaszt, akár szép csendben.

A kíváncsiság bennem motoszkál,
nem gyötri életem testvérhalál.
Lett volna bármilyen erős kényszer,
ami feltárja ezt? – akár egyszer.

Lehet, nem jön el e rossz pillanat?
– mert a sors más irányába halad.
Vagy rólam írnának most verseket…
– az meg számomra másik történet.

“Fájó csoda…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!