Nárciszok hajlanak…

Összes megtekintés: 78 

Nárciszok hajlanak…

Nárciszok hajlanak őszi alkonyon:
Elferdül, és a megbolydult világban
Meghasad egy lélek valahol…

Kopott szívükben langyos vér kereng,
Elapadt belőle a sűrű értelem…
Laposra döngöli beteges sejtjeit,
Lidérces éjszakán a fekete félelem.

Sargasso a sós partjait mossa,
Zeng-bong meleg szele,
Itt-ott felkap ocsmány gizt-gazt,
Vadul vágja arcomba-szemembe…
Átzümmög napot és éjszakát.
Repdes boldogan, ha két domb közé téved.
Vágyik, jaj, nagyon vágyik
Álmai rózsás átriumába, hol
Nyílik a hátsó ajtó, és becsusszan
Ylang-ylang illatú vérbő pucája.

Csillagok csendjére gyász ül,
Sápad a Hold kormos egek alatt, és
A kozmosz forró ölébe nehezül…
Lángja fel-fel lobban néha még;
Árnya bágyad, és földön fekve
Dermedten szorítja gyűrűjében a vég.

’20. december 28.

“Nárciszok hajlanak…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm Gusztáv, hogy olvastál.
    Megvallom, nem kedvelem a “szabad-verseket”, de néha csak így tudom csak kifejezni magam, ahogyan Te is fogalmazol “szabadosan”.
    Szebb új évet kívánok és üdvözöllek
    😷riston

  2. Köszönöm látogatásodat kedves Rita!
    Jókívánságodat szintén köszönet illeti, viszonzásképpen én is hasonló jókat kívánok Neked!
    Rendhagyó szerkezettel készült a vers (tőlem nem megszokottan) de van ennek az írásnak a tartalmon kívül egy fontosabb mondanivalója is, csak össze kell olvasni a kezdőbetűket!

    Kézcsókom:
    😷riston🥂️🍾️

  3. Kedves Ágoston!

    Nem mondhatni vidámnak a versed, mivel nyilván nem is annak szántad. Azért kívánom, hogy legyen ez év utolsó napja nagyon szép és a következő pedig nagyon boldog!

    Szeretettel: Rita🥂️

Szólj hozzá!