Szürkület

Szürkület

Szürke ruháját felöltötte az ég,
Megsimogatva az emberek fejét,
Dúdolja magában az élet zenéjét,
Míg rá nem köszön a sötétség.
Az ember gyökere a hit még.
De ha a fákra borul az éj,
A csend válik a mindenséggé.

Székesfehérvár, 2020. november 28.

“Szürkület” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!