Szilánkok

Szilánkok

Csilingelő hangjuk töri meg a hajnal csendjét.
Szétterülve nyugszanak a jéghideg reggelben.
Földhöz vágta őket az üresség erős fogalma,
Mert elfogyott testük körül a száraz bikavér.
Ki gazdája volt már kéri a következő hideget,
És reméli mámorában csendes lesz a fagyhalál.

2020.11.13.

“Szilánkok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!