Pergő napok
Benne vagyunk az áradatban,
ránk zúdul annak minden mocska,
ragyogna már a nap felettünk,
örülünk, ha néha nevetünk.
Cudar világ, mivé lettél,
a panasz már velünk él,
a félelem minden nap hirdetve,
az embernek elmegy a jókedve.
S a boldog pillanat, merre vagy,
elfújta a szél, magadra hagy,
bizalom fénye, ragyogj ránk,
a remény napja közeleg már.
Annyira kell szeretnünk e földön,
a keserűségünk messze tűnjön,
virágfüzérek öleljék lelkeinket,
a szeretet töltse be életünket!
Kedves Margit!
Köszönöm figyelmedet, nem nézegetem, mert alig van véleményező.Igaz inkább annak örülök,
ha szelíden örömöt okozhatok olvasóimnak.
Szeretettel:Laci
🌾💐🌷
„S a boldog pillanat, merre vagy,
elfújta a szél, magadra hagy,
bizalom fénye, ragyogj ránk,
a remény napja közeleg már.”
Legyen így végre!!
Nagyon szép reményt adó sorok!
Szeretettel
Margit🌻
Köszönöm Rita!
🌾💐🌷🌹🥀🌻🌼
„Annyira kell szeretnünk e földön,
a keserűségünk messze tűnjön,”
Szép gondolat.
Szeretettel: Rita🌷