A főtt tészta elfogatása

A főtt tészta elfogatása
Az éhség nem válogat:
szétzúzza magasztos álmodat.
A tészta kicsusszan a kanálból,
le a tányérról,
át ujjaid rácsán,
szökik ügyesen,
nedvesen és gyáván.
Szemcséssé válik a padlón,
és megbotránkoztat
úri, sznob párokat,
ha végül mégis megfogod,
egy darab tészta lesz a mentorod,
helyetted ő az áldozat
merthogy az éhség nem válogat.
Két tojásos hős, kit sokan gyúrtak,
akibe kést és villát szúrtak,
most nem engedi, hogy
pörkölt tapadjon rá!
Uborka jönne mellé, vagy hozzá –
de a fehér tészta íme, innen lelép:
nem engedi, hogy ezúttal megegyék!
Ez úttal, mely egy ételt szabaddá tesz,
egy asztalon hiányos ebéd lesz,
fölgerjeszti a főpincér haragját,
és a vendégek öklüket harapják,
kivéve a szarvacskabűvölőt,
a kagylótésztát, spagettit üldözőt,
akin most kifogott egy rövid cső:
a lázadó tészták közül a legelső!
Azonban ez a vers nem az a változat,
ahol nyilvántartanák az ilyen számokat…
A vendég a tésztát összeszedi,
mert az nem főtt agyon és nem ragacsos,
és ez a vendég sem éppen panaszos,
megfogja, bekapja, azonnal lenyeli.
Most, hogy olvashattatok csuda dolgokat,
látjátok: az éhség nem válogat.

Szólj hozzá!