A színek születése

Még nem süt a nap,
már nem süt a hold.
A csillagok, mint zümmögő
legyek, felragadtak
az égi légypapírra.
Homály borong. Köd vagy
pára, akár a teremtés előtt,
mikor az amorf anyag
még csak fortyogott
öntőformákra várva.Előbb egy kókadt virág
az ablakomban,
aztán a híd a folyón,
oda meg vissza is,
majd a part menti fák,
sejlenek.
Még nem kép, csak árnyak
játéka, szürke sziluett.

De fentről folyni kezd a fény,
az anyagra rácsorog.
S ahogy az visszaveri a napot,
a szem dönti el, hogy
milyen színűbe borul a világ.

 

“A színek születése” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Valóban, szinte lehetetlenség egy vak embernek megmagyarázni a színeket. legfeljebb a pillanatnyi hatásukat a lelkiállapotra. Pl. a zöld megnyugtat, a kék végtelen béke, a barna bánat… Köszönöm a hozzászólásodat.

    Szeretettel: Kati

  2. “Homály borong. Köd vagy
    pára, akár a teremtés előtt,
    mikor az amorf anyag
    még csak fortyogott
    öntőformákra várva.”
    Előbb vagy utóbb rátalál a Fény
    Gratulálok!

  3. Kedves Kati !
    Eddig a szürke homályig mindenki egyformán lát, még a színvak is. A kettő között nincs különbség kivétel a vakság mert számukra minden fekete. A jó szem csodákra képes. A jól látó helyébe a színvak nem tudja beleképzelni magát. A színvak vigasztalásának viszonyítási alapja talán az igazi vakság.
    Sokat gondolkodtam , hogy a vakok mivel érzékelik a színeket? Pótolhatja -e valami a látásuk hiányát, a színek érzékelését. A versed utolsó szakaszában érzem a magyarázatát, Pl: “Fentről – f o ly n i – kezd a fény, az anyaagra -r á c s o r o g “- Ezekkel a szavakkal megfoghatóvá válik a fény, de vajon a többi színt mivel lehet helyettesíteni? – hogy a vakok előtt is valamilyen színbe boruljon a világ.
    Elgondolkodtató, gondolatébresztő versednél szeretettel elidőztem. Gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!