Hómezőn

 

 Mai napig nem tudom miért  örültem,

mikor apánk behívóját kezembe vettem,

 talán büszke voltam, semmi rosszra nem gondolkodtam

 

,…és teltek a napok ,hetek, hónapok, a család levelet nem kapott,

azt hallottuk a Dón-kanyarban hösiesen harcolnak a magyarok,

miközben hideg volt, meg havazott,  több ezer ember megfagyott

 

Köztük volt apánk is, mikor az értesítést megkaptuk

anyánk sírva borult az asztalra, mi gyerekek megszeppentünk

egymásba kapaszkodtunk,könyeinket törölgettük, mert nem hittük

 

Álmaimban gyakran látom a vérrel festett dóni hómezőt

Apám szelid arca kirajzolódik rajta,…. értelmetlen történelmi idők

fülembe sokszor ezt suttogja, ez  a birodalmak harca,  jegyezd meg ezt az időt

 

Ha  Kondoroson a téren áthaladsz, jussanak eszedbe ezek a szavak,

s majd amikor hullani kezdenek a hópelyhek, ne feledd

elolvasni a táblára írt neveket, kik értelmetlen háborúk miatt a hómezőn vesztették életüket.

 

Kondoros 2021 január Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Hómezőn” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Fájdalmasan szomorú megemlékezésed megértéssel, átéléssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!