Sírtál

Te könnyes gyöngyvirág

te, ki mindent feláldoztál

a boldog percekért

mindent megszégyenítve

hozzám elvágtattál,

gőzfüstű öreg mozdonyok hátán

te, aki megöleltél, megcsókoltál

nem bántad, arcom nem a régi

hogy hányan bámulják

katonaruhám

gyönyörűségeddel mindent

beragyogtál,

az utcákat, boltíves zugokat…

a parkban özön-csókkal

betakartál,

te vagy a hős, és az is maradsz,

és ha sírsz, akkor is, ha

hiába fújja gőzét

a búcsúvonat,

könnyeim a gőztől nem

látszanak,

de könnyeiddel együtt

szívembe zártalak

’75. Beszterce

24 órás vonatozó drágám látogatása után

“Sírtál” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Zseraldina! Örömmel tölt el,hogy olvasod írásaimat,hátha lesz jobb is!
    Szeretettel:Gugi

  2. Kedves Kitti!Minden szavad,megjegyzésed építő jellegű!
    Köszönettel:Gugi

  3. Kedves Gusztáv!
    Gratulálok szép versedhez!
    Üdvözlettel:
    Zseraldina

  4. Szerelem és hálatelt szavak, milyen szép ez így együtt a versedben. Jó volt olvasni és elgondolkozni a mély érzelmeken.
    Szeretettel gratulálok nem mai keltezésű alkotásodhoz! Melinda

  5. Szia Gugi! Kerestem elöl is a rímelést és zavart, hogy csak az utolsó nyolc sorban akadtam rá a szabályosan követő és következő hangzásokra. Ha az elején nem volt, a végére sem kellene, vagy …érted. Egyébként ez is egy szép szerelmes versed, tartalmában tetszett. 🚂🌠

Szólj hozzá!