Kába álom

Ha tudnád mennyi percet halásztam
szeretetből neked, lerántottam árnyat,
haragos szelet, mely összekuszálhat.
Kövér az éj, párnám még januári sötét.
Hozd magaddal, egy percre a tavaszt,
a napraforgót, mely a Nap körül forog.
Hozd a párás mosolyt minden hajnalon,
csak egy szál pipitért, ki a réten ragyog.
Csendben hallgatom, mit beszél a szél,
ha elejt egypár hűtlen cseppet a felleg.
Az éjben, mint konok, kába álom várom,
a percet, az órát, mit kihalásztam neked.

“Kába álom” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ica! Hoztad a formád a szép szófordulatokkal!
    Amit szeretetből kihalászunk valakinek,az már az ő zsákmánya,rá van bízva.
    A kába álom mindig jó,csak legyen szép,csak a felleg ne ejtsen el egy hűtlen cseppet!
    Versed értelme ,tartalma csodás!
    Szeretettel:Gugi

  2. Drága Icuka! De kiballagnék egy szál pipitérért, csak
    lenne már jó idő, lenne a bezártságnak is vége.
    Nagyon szép versed szeretettel olvastam.
    Gratulálok.
    Mária

  3. reménykedjünk kedves Rita, hogy minden újra a miénk lesz amit a vírus elvett tőlünk.
    Köszönöm az olvasást.
    Szeretettel
    Ica

  4. Kedves Icu! Szép költői képekkel írt versedhez szívvel gratulálok. Éva

  5. „Az éjben, mint konok, kába álom várom,
    a percet, az órát, mit kihalásztam neked.”

    Kedves Ica!

    Eljön mind, a tavasz, a napraforgó, talán még a szabadságunk is.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!