A szerelem örök

Összes megtekintés: 177 

A szerelem örök

Láttam lenyugodni a fáradt Napot
mikor vére ömlött mélykék tóba,
s millió sárga pelyhű csillag-gyapot
fonta fényét lila égi gyolcsba.

Láttam hatalmas, tar homlokú sziklát,
mohás keblére hajló kék ködöt…
Friss szellő szállt ott, s öntött szét zöld tintát
sudár fenyők, árnyas hársak között.

Láttam veres hajú őszt, ezüst telet,
fényes tavaszt, smaragd lángú nyarat…
A szépség elszáll mint a képzelet,
az éj is felfalja mind az árnyakat…

A kő elporlik, a felleg ellebeg,
az ősz kifakul, a gyolcs szétszakad…
Múlékony mind, csak barna tekinteted
szerelmes fénye az, ‘mi megmarad.

’20. december 20.

“A szerelem örök” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszöntelek nálam Ibolya!
    Köszönöm megtisztelő véleményedet, úgy érzem nem szolgálok rá efféle dícséretekre.
    Ajánlom szives figyelmedbe a többi írásomat is!

    Kezeidet csókolom:
    😷riston💐

  2. “A szépség elszáll mint a képzelet,
    az éj is felfalja mind az árnyakat…”

    Gyönyörű hasonlataid tetszéssel olvastam és igen a csúcsa az egésznek a szép szerelmi vallomás.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!