VITATHATATLAN

VITATHATATLAN

hogy milyen
óriási
nagy passziót jelent nekem

amikor az időt’
– a „múlót” –

ami jön
ami elmúlt
de
főleg
amiben’ éppen vagyok
———-
váltakozva

lágy szélben
erősebb fuvallatban vagy éppen
tomboló viharban

gyöngéd napsütésben
barnítóbb fényben vagy éppen
pirító légben

símogató naplementében
egyre szürkülőbb környezetben vagy éppen
koromsötétben

egy mindenhol működő
abszolút tökéletes
– szóval a legmodernebb –
járműben

és
– tökéletesen kordába’ tartva

az engem energiával is ellátó
hatalmas múltbéli
óriási jövőből jövő és
félelmetesen
(de nekem/hozzám oly aranyos
mondhatni gyöngéd)

jelenemben sziporkázó tettek tömegét (1) –

szemlálgethetem
———–
———–
jött el
az én időm’ (2)

teljesen kikapcsolódok és
kristálytisztán látok

mindent és
most jön a poén

gyönyörködöm minden jóban
– ami végülis a múlandósággal szemben vívott szakadatlan küzdelemben
az örök változásra éretten
megszületett –
———–
———–
tévedések
félreértések elkerülése végett megjegyzem

csak az én kis parányi világomról beszéltem’

de az már szintén más
– egészen más –
hogy aztán
álljon meg a menet

nekem
miért ne lehetne
ez
az óriás

(1)
valamelyhest törődni is vele
de lényegében fittyet hányva
„a figyelem oszthatatlanságánk törvényé”- re
(2)
ez meg már az a speciális idő
ami csak ott
és akkor van
amikor tart a nagy szemlélődés’ (3)
(3)
mit sikerült kihúzni
kimenteni
a ténylegesen elmúló főidő (4) lenullázó (5) rémség karmai’ közül
(5)
a kihagyással megsemmisítő
ennek
annak
amannak
stb
egyből az örök feledés szirupjával való leöntés előtt
(4)
az az egypéldányos
mindent magához ölelő
végülis mindent
– mondhatni válogatás nélkül átengedő –
senkivel
semmivel nem kivételező

láthatatlan
de mégis jelenlévő

stb
stb

2021 01 03 este
otthon
bdt