Odalent
Odalent a mélyben,
miként vulkánoknak fortyogó kürtőjében:
Úgy égnek lelkünkből,
s szívünkben a régi vágyak.
És gyakran a felszínre törve,
nem várnak: Hiszen;
Már teljesülnie kellett volna,
a sok kívánságnak…
Odalent – Múltunknak feledett,
sok ezernyi pillanatában.
Dobban meg még a remény,
a maga, egyszerű alázatában.
Kezed szüntelen felém kinyújtva,
elvarázsolnak bennőnket az álmodozások.
E vulkánoknak fortyogó kürtőjéből,
a felszínre törő, örök lázongások.
Kisizsák; 1988. Június 27. Hétfő.
Kedves Zsófia.
Köszönöm a gratulációt,és köszönöm
hogy olvasta a versemet.
Örülök hogy tetszett.
Legyen egy szép napja.
Tisztelettel; Bakos Attila Péter.
Szép vers.
Gratulálok !Üdv. Zsófi.
Kedves Rita.Oly sok versemet olvastad màr,ès írtàl hozzà.
Boldogsàgot szerezve nekem ezzel.
Èn is ezt kívànom neked.
S Szèp napot..
Bakos Attila Pèter.
„Dobban meg még a remény,
a maga, egyszerű alázatában.”
Szeretettel: Rita🌷