Magamba bújok

Régen nem láttalak, akkor is hideg este volt,
habzott a felhő, a Nap már utolsót villantott.
Rám mered az óra, a mutatója éjfélt kutat.
Magamba bújok, mert most egyedül vagyok,
de élek, mint a legtöbb védtelen, lélegzem.
Nézd, a vérszegény éjben, hogy hízik a Hold,
tágul már börtöne, de soha nem lesz szabad.
Csend van, bennem fuldokol az összes csillag.

“Magamba bújok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. “Csend van, bennem fuldokol az összes csillag.”
    Kedves Ica, átéreztem fájdalmas versed minden sorát.
    Szeretettel: Kata

  2. Icu! Szép, szomorú hangvételű a versed. Azonosultam Veled! Szeretettel mindig. Éva

  3. “Magamba bújok, mert most egyedül vagyok,
    de élek, mint a legtöbb védtelen, lélegzem.”

    Szeretettel olvastam szomorú soraid.

    Rita🌷🌼

Szólj hozzá!