Hajszálnyi remény

Összes megtekintés: 78 

Hajszálnyi remény

Nézed a tükröt merőn,
néma kérdésre nem felel,
csak a szem beszél tágra – nyílva.
Érzed, belül elvérzel, s a könnyek
befelé folynak, jaj! – csak meg ne lássák,
hogy sírsz, – mert úgysem érthetik.

Naponta nézel farkasszemet a kórral,
szívedbe mar a rettegés,
lesz még nyarad, lesz még új tavaszod,
– vagy álmaid repülnek szerteszét?
Félelmedet cipeled, néha úgy érzed,
valahol máshol lenne jó,
fáj a sajnálkozó tekintet,
rád mered mindenki… majd elsiet.

Már az embereket is messze kerülöd,
bolyongsz szótlanul, hű társad, a szél
lágyan simogat, neked zenél,
és beléd hasít a gondolat,
– ennyi lenne, – pár év az élet?
De makacsul hiszed, hogy mindenki téved.

Kell a remény és hit, míg a szív dobog,
az érzelmek olyan zsarnokok,
életre csábít, míg lélegzel,
táncolni hív reszkető fényekkel.

Ellépnek mellőled öngyilkos álmok,
a tükröt nézed – és meglátod
a csodát, csillan egy pihés hajszál
fejbőrödön, lelkedben új reményt dajkál
a pillanat. Hőn áhított holnapok ölén
tavaszt ringat a létezés föléd.

2020. február 28.

“Hajszálnyi remény” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. A remény beteljesüléséhez nagy akaraterő és vágy a célért: Meggyógyulni és hinni is kell benne, mert csak így lehet, és imádkozni is kell. Szeretettel gratulálok, gyönyörű versedhez, Zsófi.

  2. Drága Margitka! Szeretettel olvastam kifejező, remek
    versed. Bizony egy hajszálnyi remény is remény, bele kell
    kapaszkodni.
    Ölellek.
    M.

  3. “Kell a remény és hit, míg a szív dobog,
    az érzelmek olyan zsarnokok,”
    Igen, mindkettő kell, és élni akarás. Akkor sikerül, és az első pihés hajszálacska újra vissza adja a reményt.
    Szeretettel: Kata

  4. Kedves Margit!

    Kétségek és remények között vergődő gondolataid nagyon hűen adtad át és jó, hogy a végén mégiscsak a remény győzött.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!