Köszönöm Uram…

Köszönöm Uram az éjszaka csendjét,
a susogó ágak zöldellő beszédét.
Csöndes tanúja lehettem a végtelennek,
volt, hogy megértettem igédet.

Köszönöm a virágokat, a madarakat,
a hegységeket, a folyókat.
Testvérem lett a lélek, a könyved,
köszönöm az oltalmazó menedéked.

Köszönöm neked a helyet és az időt,
hogy megismerhettem a Nőt.
Köszönöm, hogy olykor engedtél vétkezni ellened,
s nem csorbítottam szent neved.

Köszönöm anyámat, és apámat,
kiktől megtanulhattam az élet lábbal nem tiporhat.
Köszönöm a múlt keserű árnyait,
s hogy nem hagytak magamra szárnyaid.

2021. 01.06.

“Köszönöm Uram…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Nagyot ugrottam az elsőktől a mostani verseidig. Erről írtam és most itt ,állok s örömöt okoztál nekem a verseddel. Üdvözlettel, Zsófi néni.

  2. Nagyon szép vers, ugy gondolatiságában
    és szerkesztésében is. Szeretettel gratulálok.

    Mária

  3. …s még mi mindenért monhatnánk köszönetet!
    ÁMEN
    Szeretettel:
    Marica

  4. “Köszönöm a múlt keserű árnyait,
    s hogy nem hagytak magamra szárnyaid.”

    Nagyon szép. Örömmel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!