Köszönöm Uram az éjszaka csendjét,
a susogó ágak zöldellő beszédét.
Csöndes tanúja lehettem a végtelennek,
volt, hogy megértettem igédet.
Köszönöm a virágokat, a madarakat,
a hegységeket, a folyókat.
Testvérem lett a lélek, a könyved,
köszönöm az oltalmazó menedéked.
Köszönöm neked a helyet és az időt,
hogy megismerhettem a Nőt.
Köszönöm, hogy olykor engedtél vétkezni ellened,
s nem csorbítottam szent neved.
Köszönöm anyámat, és apámat,
kiktől megtanulhattam az élet lábbal nem tiporhat.
Köszönöm a múlt keserű árnyait,
s hogy nem hagytak magamra szárnyaid.
2021. 01.06.
Nagyot ugrottam az elsőktől a mostani verseidig. Erről írtam és most itt ,állok s örömöt okoztál nekem a verseddel. Üdvözlettel, Zsófi néni.
Köszönöm szépen Mária 🙂
Nagyon szép vers, ugy gondolatiságában
és szerkesztésében is. Szeretettel gratulálok.
Mária
Köszönöm a kedves szavakat! 🙂
…s még mi mindenért monhatnánk köszönetet!
ÁMEN
Szeretettel:
Marica
Remek versedhez szeretettel gratulálok: Marika
“Köszönöm a múlt keserű árnyait,
s hogy nem hagytak magamra szárnyaid.”
Nagyon szép. Örömmel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸