Barátok nem álltak mellettem sorfalat,
küzdöttem, mint szőlőszem a prés alatt.
Kavics cipőmben, fájt minden lépésem,
én a fájdalommal csordultig megteltem.
Nem volt egyebem, kiterítettem álmom,
lásd, itt fekszik mellettem, reménytelen.
Zizegnek gallyak, múló borzongás csak,
mert nem tudhatom, mivel fekszem este,
hajnalban mivel ébredek fel, ha kibont
a fény, agyamból kimenekül az álom.
Félelmem reggel a mezőn legeltetem,
derékig ér a fű, átjárja bőrömet az illat.
Ha megkérdez a tavasz, mit is feleljek:
szelek terelnek, fényesre súrolt a vihar.
“Szelek terelnek” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Magdi!
Örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm.
Szeretettel
Ica
Drága Melinda!
Köszönöm a kedves soraidat és a gratulációdat!❤️
Szeretettel
Ica
Köszönöm, hogy olvastál kedves Rita!😘
Szeretettel
Ica
Kedved Ica!
Fájdalmasan szomorú versedet nagy tetszéssel olvastam,
Szeretettel,
Magdi🌷
Fájdalmas sorsversed nem elég egyszer elolvasni. A tavasz bizony nagyon kíváncsi természetű, őszinte választ vár. Te megadtad neki. „”Fényes” a versed, mint Te magad is. Szeretettel gratulálok hozzá! Melinda
„szelek terelnek, fényesre súrolt a vihar.”
Szép gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸