Egyedül – Magányomban.

Egyedül – Magányomban.

Egyedül – Magányomban.
Senki nem ismeri álmaim.

Hogy kevés a boldogságom mostanában,
s szívem belé ezért gyakorta sajog.

Néha hangos szavakban felszólalok.
S Istenhez imádkozom.

Ki aztán apró,
boldog perceket ad cserébe nekem.

S az élet ezért pontosan
megkövetel mindent…

Változók érzelmeim,
mindenben a pontosságra törekszem.

Megakarom tartani tisztaságom:
S valós őszinteségem.

Egyedül – Magányomban.
Emlékezve – Megkönnyezve múltamat.

Lelkem rémülten kísérget.
Bejárja testem elrejtett zugait.

S lehajtott fejjel még,
összerakom magamban a széthullott dolgokat.

Félbemaradt mozdulatok közt rekedve,
csendesen lázadok – lázongok.

Ökölbe szorítva kezem várok,
egy boldog – igaz küzdelemre.

Itt…
Egyedül – Magányomban.

Kisizsák; 1991. Február 14. Csütörtök.