Amikor a szép álmok elfogytak

Amikor a szép álmok elfogytak…

Amikor a szép álmok elfogytak végül,
mi maradt neked emlékül?
Megfásult lelked, s őszbe hajlott kedved,
a szép időket elfelejted?

Ábrándozás volt az ifjúságod kertje,
ragyogott a nap feletted,
boldog voltál éjjel-nappal, mert szerettek,
téged sokszor ünnepeltek.

Ne bánkódj, hiszen a nyárra új évszak jön,
minden sorsnak szép változása,
vigasztaljon végül, szenvedéllyel élünk,
a jövőtől nem kell félnünk.

Amikor a szép álmok elfogytak végül,
sok öröm maradt emlékül,
elfáradt lelked, s őszbe hajolna kedved,
szép időket ne felejtsed!