Nem tudtam nemet mondani…

Nem tudtam nemet mondani…
/Elek Józsira emlékezem/

Nem tudtam nemet mondani,
vívódtam, be kell vallani,
történt ez azon tavaszon,
írtunk kilencszáznyolcvanhatot.

Rám köszönt egy ismerős és
annak beszélgető társa,
csak a szél járta az utcákat,
ott voltunk közelben hárman.

Segíts rajtunk, szépen kérünk,
mi ülve sportolni vágyunk,
a két láb nélküli folytatta,
ülőröplabda az álmunk.

Szétnéztem, tán nekem szóltak,
én a fájdalmaktól csoszogtam,
mondtam, „fiúk, alig élek,
a minden napomtól is félek”.

Csend ált közénk, szó elakadt,
vívódott ott a gondolat,
hogy lehet ezt megoldani,
nem tudtam nemet mondani.

Már oly sok év elteltével,
összefogás erejével,
segítem a sorstársakat,
örömük az én sorsomat.