Örök fohász

Kinn a parton messze látok
jeges hullám lelkemen,
vízre teszem most az álmom
sodródjon csak messze el.

Húsba maró mint egy átok
hűvös szellő körbe vesz,
vizet nézem mint egy látnok
meglátom e lelkedet.

Már a táj is ködbe borult
síri csend mely átölel,
amit én most bentről látok
soha többé nem jön el.

Mielőtt még tovább állok
örök fohászt mondok el,
Isten legyen aki kísér
s Ő fogadja lelkedet..

“Örök fohász” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!