Kinn a parton messze látok
jeges hullám lelkemen,
vízre teszem most az álmom
sodródjon csak messze el.
Húsba maró mint egy átok
hűvös szellő körbe vesz,
vizet nézem mint egy látnok
meglátom e lelkedet.
Már a táj is ködbe borult
síri csend mely átölel,
amit én most bentről látok
soha többé nem jön el.
Mielőtt még tovább állok
örök fohászt mondok el,
Isten legyen aki kísér
s Ő fogadja lelkedet..
Kedves Margit!
Fájdalmas, de nagyon szép ritmusos versedhez sok szeretettel gratulálok,
Magdi🥀🌾
Drága Margitka! Szomorú, szépen megírt, kifejező
versednél szeretettel időztem.
Mária
“Isten legyen aki kísér
s Ő fogadja lelkedet..”
Szomorú, szép sorok.
Szeretettel: Rita🌸