Jótett

Nyugalmas este, még épp hogy ébren.
Lankadni látszik a képzelgésem.
Teljhatalmába kerít az álom
Perceken belül. Épp erre vágyom.

Hajnalra magam százasra töltöm.
Akképp miképp a telóm a töltőn.
Utóbbi lehet túl is csordogál.
Ő lehet, de ez sajnos rám nem áll.

Mai lapomra a nagykönyvemben
A befejezés elég kegyetlen.
Le sem fekszem ha olvastam volna.
Váratlan ér az alanti móka.

Parány decibel csupán a lárma,
Mégis megriaszt. Kezemben lámpa.
Lámpám bekapcs., a hang meg kikapcsol.
Fényem pásztája csendet parancsol.

Fénypásztám tárgya asztalom lapja.
Ott váltott a csend úgy érzem hangra.
Vaksi két szemem álmosan keres.
Hiábavaló. Asztalom üres.

Apró pötty kerül látókörömbe.
Épp mikor továbbnéznék fölötte,
A parányi pötty mozdul egy aprót.
Hála, birtoklok otthon nagyítót.

Dioptriával hatalmasítom.
Nagy darab jószág az asztalsíkon.
Ismereteim előbányászom:
Szú háborgatja álmom, lakásom.

Jobban megnézem – szomorú szemek.
Otthont faragna, de a szú beteg.
Nincsen ereje hont teremteni.
Máris eldöntöm: segítek neki.

Legvékonyabb szár be a fúróba.
Csipet fűrészpor száll a padlóra.
Csak egy perc csupán és elkészülök.
Ő a lyukba, én ágyba kerülök.

Megnemesedett asztalom lapja.
Az apró lyukat apró szú lakja.
Százszor inkább szú, mint éhes bolha.
Jobban alszom mint aludtam volna.