Fényszóró
Csillagot röptet az éj színezüst fonálra,
ébred a hold az égen, körbekocsikázik.
Szirmát bontja az éjjel százszínű virága,
az alvó házak között füstös szellő játszik.
Szemerkélő esőcsepp táncot rop a réten,
csendesen csordogál a hűvös vizű patak.
Álmos angyal tűnődik a leomló fényben,
amíg a gyermekálmok békében alszanak.
A múlt idők emléke repül föl mogorva
néma csendben az elkorhadt faágak fölött.
Didergő kutya vonít, ugat föl a holdra,
a madárijesztő ünneplőbe öltözött.
Kedves Rita és Magdi!
Köszönöm a kedves szavakat, az elismerés mindig jólesik.
Nagy-nagy baráti üdvözlettel: János
Kedves János!
Ezt a versedet is csodálattal olvastam.
Szeretettel gratulálok,
Magdi
„Szemerkélő esőcsepp táncot rop a réten,
csendesen csordogál a hűvös vizű patak.”
Hangulatos versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸