Téli erdő

Összes megtekintés: 158 

Álomba merülve reszketnek a fák,
Színes lombjukat régen lehullatták.
Kopár ágak között hegedül a szél,
Andalító dallamot zenél a szél.

Ágakon jégkristály, fehér zúzmara,
Az éj csipke fátylat borít a tájra.
Lomha pelyhekben hullani kezd a hó,
A didergő fákra, puha takaró.

Megdermed a csend, mindenütt fehérség,
Sűrű hóesésben, nem látszik az ég.
Az álmos Nap is felhők fölött bujkál,
Bágyadtan letekint, csak jeget talál.

Néha egy kis madár ijedten röppen,
Ha egy száraz ág megreccsen a csendben.
Éhesen kutat a bokron magvakat,
Lehet, hogy az ősz ott felejtett párat.

Őzek, szarvasok élelmet keresnek,
Az etetőknél jó szénára lelnek.
Vaddisznó csapat patak felé siet,
Ahol remélik, találnak majd vízet.

Csendes az erdő, téli álmot alszik.
Néha mosolyog, tavaszról álmodik.
Türelmesen vár a rügyfakadásra,
Mikor ébredhet madarak dalára.

“Téli erdő” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rozika!

    Valamikor szerettem a telet a havat, csodáltam a szépségét, de az régen volt, most már tèl is alig van, hó is néha hullik. Ha lenne tél, csak a meleg szobából tudnám nézni.
    Sok szeretettel köszönöm kedves elismerő szavaidat,
    Magdi🌲❄️🌳

  2. Kedves Kata!

    Nagyon szeretem az erdőt, minden évszakban, ott minndig jól éreztem magam, bármi bajom volt.
    Sok szeretettel köszönöm kedves gratulációdat.
    Magdi🌨❄️🌲🌾

  3. Nagyon szép verset írtál a téli erdőről.
    Én szeretek ilyenkor is sétálni az erdőben.
    Minden évszaknak meg van a maga szépsége.
    Gratulálok: Kata

Szólj hozzá!