Szeretsz e?

Mondd csak szeretsz e kedvesem?
Harapj hát belém veszedelmesen.
Mikor ringó testünk összeolvad.
Ez ám a gyönyör mi sosem szunnyad!

Szeretlek halkan súgom a füledbe.
Miközben te fel is kapsz az öledbe.
Ne hazudj hát, gyere most velem.
Tudom, hogy te kellesz nekem.

Mondd csak drágám szeretsz e?
Játszom neked szentet, vajon nevetsz e??
Vagy kikasztrálva remegsz helyette?
Megmondják azt is mikor fekhetsz le?

Mondd csak drágám szeretsz e?
Csipkébe várjalak?Vagy netán neccbe?
Harapj belém míg haraphatsz.
Élvezd hát ki, hogy nálam maradhatsz.

Égeti, perzseli a tűz a vérem!
Ó jaj nekem, így fáj a szenvedélyem!
Tiltakozva, menekülve szaladva.
Nem menekülhetsz.Ez a karma!

Szád a számon.Ez egy álom?
Két karod ahogy átfon.
S szét szaggatod a szívem.
Szeretlek hangosan ordibálom!

“Szeretsz e?” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Mónika! Ugyan nálam már csak emlék ez a fogalom, de olvasva versed emlékeket idézett fel bennem. Igazán őszintén, pezsgő lendülettel írtad meg! Így kell ezt! Szeretettel mindig. Éva

Szólj hozzá!