Trilógia balladája !

Trilógia balladája !

– 1935 –
November volt,eső esett,
hideg szél kergette fellegeket
Késő zuzmarás délután
már alig volt levél a fán.

Alkonyodott,már csak egy pár,
szegény kóborló az utcán,
akiknek nem sürgős az út,
nem volt hová berétniük talán.

Kávéházbol hangos zene szólt,
szorgalmas pincérek szolgálták
külömbnél külőmb ételeket
jól öltözött,előkelő vendégeknek.

Ablakon keresztül leselkedett,,
egy-két rongyos,proletár éhező,
kiknek fekete kenyér és leves volt
tegnapi,városi,ingyen étkező.

Szegények kiváncsisága nem
tartott sokáig,rendőr jőtt,elzavarta
őket – mondván ne zavatják a ház
Tisztes, előkelőségeit – ……

– –+—

Háború jött,emberek ezrei haltak
házsorok dőltek egymás utánba,
kitúzték a vörös csillagot,zászlót
házakra,az ország házára.

Aztán sok minden megváltozott,
föld alol kommunizmus csírázott,
sok, sokkal szegényebb lett,
sarló-kalapács uralkodott nép felett

Aztán ez is elmúlt kik eddig nyúzták
népet,magyarok lettek szint cseréltek,
hirdették az új szabadságot,kezdték
kiárusítani szegény Magyarországot.

Lassan már nem maradt semmi,
idegenek lepték az országot
jöttek szélrózsa minden irányábol
higítani magyarságot…….

—– +——-

Végül behajtották népet egy kolhozba,
ahol új törvények ezreit zúdították
nyakunkba,most már búsúlhattunk
magunkba,mi lesz az ország sorsa ?

Tanulság ebböl az legyen,a szegény
szegény marad bármely zászló lengjen
szabadrablás lett a világ,mi lett veled
szegény Magyarország ? !……..

Ágoston Tibor