Tüskéim élesednek,
nincs már helye többnek,
szirmaim bársonyosak,
ne félj tőlem, simogasd meg!
Ezt gondolta sárga rózsa,
szemeit ő le-le hunyta,
álmodozott napsütésről,
harmatcseppről, édes mézről.
Akárhányszor erre gondolt,
szíve majd, hogy ki nem csordult,
víg örömöt, boldogságot,
napról napra ő sugárzott.
Aki csak reája nézett,
nem kívánt más ékességet,
felvidult az egész napja,
rózsaillat fogva tartja.
Eljött az éj borongósan,
szélvihar fújt mélabúsan,
megpihent a nemes virág,
tél idején tavaszt kiált.
Érzem rózsád illatát,
tavaszt hozó szellő
átjárja testemet,
mézes illatod
elvarázsol engemet.
Szeretettel,
Janó
Egy kicsit vidám…egy kicsikét szomorkás.
szeretettel
Ica
Kedves Melinda!
Nagyon szép versednél szeretettel időztem!
Margit🌼💐
Kedves Melinda!
Szeretettel gratulálok szép versedhez,
Magdi💐🌹
„felvidult az egész napja,
rózsaillat fogva tartja.”
Bizony, két érzékszervünket is elbűvöli, a látvány és az illat.
Szeretettel: Rita🌹