Kegyetlen az élet

Oly messze még a reggel
és oly sötét az égbolt,
még látlak a szememmel,
hisz nem is olyan rég volt.

Akkor még engem szerettél,
akkor még jó volt oly nagyon,
azóta már másé lettél,
mért tetted, azt nem tudom.

Olyan kegyetlen az élet,
folyton keresed a szépet,
aztán mire megtalálod,
már el is röppent az álmod!

“Kegyetlen az élet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Józsi!
    Az élet nagyobb része csalódásokból áll!
    Nem tudjuk elkerülni ,de kellő odafigyeléssel tanulhatunk belőle!
    Szép versednél szeretettel időztem!
    Margit🌼

  2. Kedves József!

    Rövid az élet és még a csalódások is megkeserítik.
    Tetszéssel olvastam.
    Szeretettel,
    Magdi

  3. Sajnos ilyen az élet…csalódások sorozata.
    (megint egy szólás: gombház, ha leszakad…)

    szeretettel üdv.
    Ica

  4. Kedves József! Szomorú, szép versednél
    szeretettel időztem.
    Az utolsó vsz. nagyon kifejező.
    M.

  5. Az egész életünk megpróbáltatások
    egész sorából áll…Versedhez
    szeretettel gratulálok: Klári

  6. “Olyan kegyetlen az élet,
    folyton keresed a szépet,
    aztán mire megtalálod,
    már el is röppent az álmod!”

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!