Bealkonyult, ingó biztonság az este,
csupasz ágak tartják a fekete felleget.
A szellő hószagú illata körüllengte
a megriadt árnyakat. Ébren vagyok.
Szemem előtt ismerős, dagadt felhő
szelíd lepketánca lebeg, elfér benne
a világ. Távolban, mintha égne a város,
ott már tapintható fények üldögélnek.
Lámpa alatt halkan nyüszít egy kutya.
Elhallgat a nesz, mint aki szerelmes,
álomba zokog a csend, felébresztem.
Gyertya sem lobog, csak füstje volt
a sötét felleg. Úton ezüst lábnyomok.
Hó, hó mindenütt, nem nézi hova hull,
a selyemszárnyú szél teregeti széjjel,
nem tombol, tiszteli a szűz fehérséget.
“Szűz fehérség” bejegyzéshez 12 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm kedves Lajos a gratulációdat.
Üdvözlettel
Ica
Drága Margitka!
Köszönöm a kedves véleményed, megtisztelő.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Versedhez szeretettel gratulálok, Lajos.🌤💐🌻
Drága Ica!
Csodás a versed!
Szeretettel
Margit
💐
Kedves Mária!
Örülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel😍❤️💮
Ica
Kedves klári!
Köszönöm a gratulációdat!😍❤️💮
Szeretettel
Ica
Örülök, hogy tetszett a versem kedves Rita!
Szeretettel
Ica
Köszönöm kedves Magdi az olvasást és a kedves gratulációt.
Szeretettel
Ica
Kedves Ilona! Tetszéssel, szeretettel olvastam
szép versed.
„álomba zokog a csend, felébresztem.”
Mária
Kedves Ica!
Szépséges a versed!
Szeretettel gratulálok: Klári❄️🌨
Hangulatos, szép sorok. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌨❄️🌨
Kedves Ica!
Szeretettel gratulálok nagyon szép alkotásodhoz, csodálattal olvastam.
Magdi🌷