Megszenvedett percek

Megszenvedett percek

kívánom hogy láthass még gyönyörűt és édeset
nem abroncsolva a szívedre emberi törvényt
és hogy úgy küzd le minden kétségbeesésedet
hogy a melegség fonjon körbe vadszőlőként

hogy panaszos szád a gonosz soha föl ne rója
hogy ne érezd hogy fölégettél már minden hidat
hogy a könnyeidből legyen a remény folyója
felnyitva lelkedben titkos erőtartalékaidat

hogy változtatni tudj a jó és a rossz arányán
szószólójaként harcosaként az igaz ügynek
túl minden ésszel fölfogható dolgok határán
az életet látva a legkegyelemszerűbbnek

hogy te magad légy és maradj az isten igéje
nem mondva hogy nem próbálod meg és át nem léped
hogy te magad légy a remény fehér tollpihéje
hogy a sötétségnél ne legyen távolabbi emléked

és hogy a remény benned önmagára találjon
hogy szembe merj nézni a kezdettel és a véggel
hogy a kizökkent világ télről tavaszra váljon
hogy tetteid az értelmüket ne veszítsék el

hogy ne érdekeljen rajtad miért és ki nevet
hogy ne érdekeljen életedre milyen kéz tör
hogy a jövőd olyan legyen miben hinni lehet
hogy soha ne mondj le a boldog befejezésről

és hogy újra megrajzold magadban a vak hitet
hiába is verődik a rossz erősebb haddá
hogy megőrizve megszenvedett perceidet
ne legyen sötétség mi fényedet elnyomhatná

a valóság hiába is nyomja álmaid pilléreit
hogy a remény hadd hajthassa fejét a térdedre
hogy keresztül a halál se húzhassa terveid
hogy készen állj a végtelen lehetőségekre

mint akit a csók vérez meg és föl a vágy szaggat
hogy visszaadd a hitem és visszaadd a merszem
hogy az istent se láthassam nálad igazabbnak
akiben fel a gyönyörű és az édes percen

Móritz Mátyás
2020. December 30. Szerda
Budapest, Csepel

“Megszenvedett percek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “hogy keresztül a halál se húzhassa terveid
    hogy készen állj a végtelen lehetőségekre”

    Szeretettel: Rita

    🌸

Szólj hozzá!