Európa közepém

Európa közepén

Misztikus sólyom az “Életfa” ágán
könny a szemében és szárnya törött.
Elszomorítja a Földön a látvány,
népében nem lelhet már örömöt.

Egykor e nemzet, ki magnak a népe,
óvta a Földet mit Isten adott.
Rengett a táj ahol döngött a lépte,
mind ki gonosz volt, fűbe harapott.

Számíthatott rá e vén Európa,
tudta az ellen, hogy itt a határ!
Védte az életet ezredév óta,
áldozta létét ha jött a Tatár.

Egykori hősöknek, már nyoma sincsen,
kódexek ferdítik tetteiket.
Nemzetünk hős keze mára, bilincsben,
rozsdamart kard, hüvelyében pihen.

Harci kürt harsan, de nincs aki hallja!
Templomok égnek de nincs aki lát.
Éles a szablya, de nincs aki tartsa.
Elpuhult rég aki mondta: Vivát!

Kerecsensólyom ül szárnyaszegetten.
Ős hősök sírján kiserken a gaz.
Szégyelli lelkem, hogy ebbe születtem.
Nem nyílik ablak, mit szív befalaz.

2021.01.20.

“Európa közepém” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!