A falura szürke köd szitál…..
ezüst fény játszik a sötéttel,
hófehér füst száll az égre,
az öreg kémény pöfékel.
Tűz melegénél pihen a család,
fogason szárad a viharkabát,
hazatérő a csend asztalánál,
kezét melengeti gyertya lángján.
Téli alkony nesztelen leszállott,
és mint apró, fehér kis virágok,
éjszakában zenélve, táncolva,
szikrázó pompával ragyogva,
– békésen hull alá a hó. –
Kedves Enikő!
Szépen hangzó versedhez sok szetetettel gratulálok,
Magdi🌷
Köszönöm
.😍
Kellemes, kedves, hangulatos, szép versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸