Téli csend

A falura szürke köd szitál…..
ezüst fény játszik a sötéttel,
hófehér füst száll az égre,
az öreg kémény pöfékel.

Tűz melegénél pihen a család,
fogason szárad a viharkabát,
hazatérő a csend asztalánál,
kezét melengeti gyertya lángján.

Téli alkony nesztelen leszállott,
és mint apró, fehér kis virágok,
éjszakában zenélve, táncolva,
szikrázó pompával ragyogva,

– békésen hull alá a hó. –