Gyertyfüst

Gyertyafüst

Imbolygó gyertyaláng kutatja az estét,
múlt idők emléke a fényben feldereng,
a félhomály ölén magad megsebeznéd,
ha a múlt árnya a jelennel egybecseng.

Leszáll az éj, lepkeszárnyon suhan feléd,
mintha csak egy angyal az égből érkezne,
leborítja föléd sötét köpönyegét,
maradsz csak egyedül, magadat kérdezve.

Újra fáj minden perc, elrepült pillanat,
minden tovafutott, elveszett alkalom,
eper ízű csókok emléke itt maradt,
csak a gyertya füstje ül meg az asztalon.