Havas lett a háztető
kéményfüstös, nádtetős.
Ablakában fényvilág
hívogatja Ibolyát.
Kicsi lány még tavaszban
piros szoknyás ing blúzban.
Térül- fordul esztendő
lehullik a vállkendő.
Van egy sors még lakatlan
reá vár ez hallatlan.
Hegyek, dombok, leejtők
csak néhány fontos szereplők.
Alkonyba fordul a lét
integet egy látszatkép.
Kicsiny háznak ablakán
halványabb a fény most tán.
Illat száll a magasban
azt hinném hogy tavasz van.
Persze ez csak látomás
túlvilági áldomás.
Kedves Margitka! Ritmusosan szép, tavaszváró versed szeretettel olvastam. Éva
Igen, így már más.
Szeretettel: Rita🌸
Még vártam volna a folytatást.
Szeretettel és tetszéssel olvastam a versed.
Rita🌸