Erdőtűz

Károg a varjú szívemet rágja
Tépve a jóság száz falat várja
Habzsol az átok rajtam s rajtad
Nem szabadúl meg tűzből a vadkan
Hajtók hörögnek, dög szag utánuk
Érik az erdő tűz sugarához
Kutyák ugatnak,  farkasok láncon
Holtakat őriz a bükkös az ágon
Pattog a hóhér, húllnak a tetvek
Elpazaroljuk az életet ketten
Kaffog az árva, futva loholva
Talpa alatt már izzik a murva
Fészekbe bújva csőre kirágva
Légszomja űzi át a halálba
Vörös az erdő lángoló katlan
Harmatok párát oltanak nyomban
Zerge szerényen lépked a vérbe
Vadászatot kérve néz fel az égbe!

“Erdőtűz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Rémes képek és zabolátlan lendület jellemzi a versed. Nekem olyan adys az egész hangulat.

Szólj hozzá!