Utolsó idők

Utolsó idők

ez az év inkább rémes volt mint szépséges
nem is csoda ha kételyeid vannak
hogy most velem együtt nagy számvetést végezz
mikor sokan nem látják a jövő évet
még se tisztának se akadálytalannak

de az ördögöt a falra mégse festem
hogy legyen a jövő év a józan ésszé
hogy a remény tartson minket egyenesben
és hogy egy régen dédelgetett álmunk se
legyen a korszaknyi elkeseredésé

tudva hogy a félszavaimból is értesz
hogy erősebbé ne válhasson a gyanúnk
hogy ne vezessen újabb nehezteléshez
újabb csalódáshoz és újabb haraghoz
eltaszítva magunk mellől őrangyalunk

hogy tervezhető ne is legyen sorsunk
mint akiknek szívében nem is teremnek
szépségek és hogy minden jót megbéklyózzunk
hogy életünket üres várakozásnak
lássuk vagy csupán csak ködös sejtelemnek

hogy a csillagokat el egyikünk se érje
mint aki magához közel nem is enged
senkit kinek a csapások ellenére
is fájni tud ha önmagunk szeretete
tovább sérül vagy hogy újabb csorbát szenved

hogy mind a kettőnk azt kívánja ne kelljen
azoknak kik hitet meg egyet sem szegnek
felesküdve az égi törvények ellen
a csúcsra vezető utat nem is látva
csak egyre magasabbnak és meredekebbnek

hidd el bennem is száz gondolat keringett
nem tagadva fel is adtam kis időre
őrültnek látva a közös terveinket
hogy belássam a remény túl makacs dolog
hogy csak úgy meg lehessen szabadulni tőle

nem tagadom sokszor éreztem a vesztem
mint akit fel a sors fenekestül forgat
hogy a vörös fájdalomba temetkeztem
hogy fekete erőt lássak mindet mögött
a fekete égre festve fekete holdat

belátom nem is képzeltem és terveztem
mint akinek semmi ereje és kedve
hogy az árnyakat el most veled kergessem
és hogy mindent hamuvá égetve ne is
kezdjek bele már egy újabb fejezetbe

de mégis úgy tervezek és vetek számot
hogy igenis van segítség és van vigasz
hogy igenis megéri a fáradságot
elfogadtatni veled közös sorsunkat
nem számítva mennyire tragikus is az

nem tagadva én is kapartam a falat
hogy törvényt a kétségbeesés üljön rajtam
hogy újabb kemény leckét adjon a tapasztalat
hogy ki a kiúttalanság rajzolódjon
hogy ne is reménykedjek a diadalban

úgy vértezem fel most magam mégis állig
hogy ne félj a holnaptól ne félj a mától
érezve hogy szívedről kérge lemállik
hogy együtt szabadítsuk meg a bánatot
kibontva csillogó sztaniolpapírjából

Móritz Mátyás
2020. December 31. Csütörtök
Budapest, Csepel