Parányi szikra, a szív teremtménye,
mint villanás a balsors szigorán,
legyen bármily apró, élénk a fénye,
ragyogás, hol a remény halovány.
Osztani, fokozni, szorozni kéne,
érteni a jót az élet jogán.
Mindenkiben ott van hajlam a jóra,
hiszen létezik a kezdetek óta.
Bár szelíd, nem rab, nem úr, nem is szolga,
volt (v)érző gondolat a golgotán…
szabad maradt… bár küldték a pokolra.
Segíts hát! Villan balsors szigorán
szív teremtménye, a parányi szikra,
hol nem számít, ki hívő, ki pogány.
Hol férfiak és nők, gyermekek sírnak,
bimbózó életek semmibe nyílnak…
…parányi szikrák mutatnak reményre,
hol olvad az ember jégvilága.
Osztani, fokozni, szorozni kéne,
bármilyen csekély, nincsen hiába.
Nincs taps, szóözön, csak a jóság ténye,
egy könnyes szó, “köszönöm” a hála.
Névtelen jótevők, százak és ezrek,
nincs tűzijáték, csak önzetlen tettek.