A hold udvara ma ezüst fényt szitál,
körben ezernyi hópehely táncot jár.
Míg álmomra jégvirágot rápingál
a tél, vijjogva repked a jégmadár.
Véget érő álom, véget ér az éj.
Rejtjellel szakadt széjjel tündérálmom,
s még betakar hó paplan és vánkoshéj,
a régi sors már nem megy, újra vágyom.
Szél cibálja szét hintáztatott vágyam,
de jó lenne maradni még, szeretni,
szeretve lenni, jéggel bélelt ágyam,
rám kacsint a hold, tanít jót nevetni.
Kedves Marika, Magdika! Köszönöm a megtisztelő látogatást. Szeretettel mindig. Éva
Kedves Éva!
Szeretettel, tetszéssel olvastam versedet.
Magdi🌷
Kedves Éva!
Szeretettel időztem soraidnál. Ez a vers a természeti képek mellett csodálatosan vetíti elénk a sorsunkat!
Gratulálok!
Szeretettel: Marika🌼
Köszönöm Évi és Rita az olvasást és kedves hozzászólásokat! Szeretettel mindig. Éva
“a régi sors már nem megy, újra vágyom.”
Ez a jó hozzáállás!
Szép versed örömmel olvastam 🙂 🌹
Szeretettel: Éva
“Szél cibálja szét hintáztatott vágyam,
de jó lenne maradni még, szeretni,
szeretve lenni,”
Szeretettel: Rita🌸