Várok valakit, csak tántorgok a vizes úton.
Árnyak bólogatnak, mint aki régen rájött
nem jön senki. Csak a hódara kezd hullani,
honnan jön, nem tudja, elunja, kezdi újra,
egyszer csak belefárad, lassan abbahagyja,
olvad, volt-nincs, belerezeg a pocsolyavíz.
“Hatsoros” bejegyzéshez 8 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Mária!
Szeretettel láttalak versemnél
Ica
Örülök kedves Magdi, hogy olvastad a versem.😍
Szeretettel
Ica
Kedves Jurisin Szőke Margit köszönöm, hogy meglátogattál és köszönöm a gratulációdat.
😚❤️😍
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam, sokat mondó versedet.
Magdi🌧💧💦🌷
Kedves Ica! Szomorkásan szép versed szeretettel
olvastam.
Mária
Kedves Ica!
Gondolatelindító, szép, szomorú versed tetszéssel olvastam!
Szívből szeretettel gratulálok!
Margit ❤️💐
Köszönöm, hogy itt jártál kedves Rita!😍
Szeretettel
Ica
„olvad, volt-nincs, belerezeg a pocsolyavíz.”
Szeretettel: Rita🌨☀️