Hajnalban hó hullott, nagy lett a fehérség,
földi jelenléte, mint a megtisztulás,
oly régóta vártam már az érkezését,
napom átírta a hangulatváltozás.
Kitárta ódon ablakait a szépség,
amerre néztem, elvakította szemem
a ragyogás, míg a lelkemet melegség
járta át, mint tenger a parti részeket.
Megátalkodott fák álltak mozdulatlan,
ágakon hópihék, mint az angyalszárnyak,
lenyűgöző látvány utánozhatatlan –
most ezek a csodás képek inspirálnak.
2021.01.29.
Kedves Éva!
Köszönöm szépen a kedves szavaid. 😘
Örülök a véleményednek 🙂
Szeretettel: Éva
Marika!
Örömmel olvastam, hogy te is így éreztél a tél csodás, fehér ragyogásban.
Köszönöm szépen a véleményed, és a kiemelésed 🙂
Szeretettel: Éva
Évi! Egy szép látvány, jön az inspiráció és kész az alkotás. Nagyszerű, nagyon szépen írtad meg az eléd táruló képet. Szívvel gratulálok. Éva
Kedves Éva!
“Kitárta ódon ablakait a szépség
amerre néztem, elvakította szemem
a ragyogás, míg a lelkemet melegség
járta át, mint tenger a parti részeket.” Rég láttam havat, de akkor így éreztem.
Szép vers.
M.
Kedves Rita!
Ez a kis fehérség is annyi szépet adott.
Köszönöm szépen a kiemelést, a véleményed 🙂
Szeretettel: Éva
“lenyűgöző látvány utánozhatatlan –
most ezek a csodás képek inspirálnak.”
Engem is lenyűgöz a hó szépsége.
Tetszéssel és szeretettel: Rita🌸