A tél örömei

A tél örömei

Holle anyó megrázta a pendelyét,
lehullajtott milliónyi hópihét.
Januárnak legutolsó napjára,
Fehér paplant borított a világra.

Megmondta már előre az öregem,
Kutya telet, megnem eszik sohasem.
Népi mondás a bölcsesség kútfeje,
Mit előre lát, utólag is úgy leszen!

Kell a hó, a vetéseket takaró,
Tavasszal az olvadáskor kihajtó.
Árpa, búza, rozs és mi kell még nekünk,
Így lesz meg csak egész évben kenyerünk.

Most csak hullik, szakadatlan egész nap,
Lapát, seprű munkálkodik, míg kész vagy.
Járni kell az utcákon is minden nap,
Tiszta útra így a hó majd rá nem fagy!

Gyerek sereg örömmel megy szánkózni,
A friss hóban jó nagyokat mártózni.
Piros orral vidámakat kacagnak,
Leesve a szánkó után szaladnak.

Véget ér a móka mára, már várja,
Anyukájuk a sok kölyköt átázva.
Meleg fürdő, forró tea vár rájuk,
Vacsi után meg a meleg kis ágyuk.

“A tél örömei” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Sajnos mára már elmúltak az igazi telek, ha esik is olykor-olykor a hó, szinte azonnal elolvad, de hajdan így volt, ahogy írod.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kicsit előbb is jöhetett volna a téli hóesés.
    Ennek ellenére tetszéssel olvastam remek
    téli versed.

    Mária

Szólj hozzá!