Gyorsan forog a folyton forgó színpad,
hamar talpra szökken tél után a tavasz.
Térden állva bámulom, tárul a zöld lepel,
erdőn, mezőn harangoz kék harangvirág.
Tágra nyílt kelyhekből sóhajtó illat száll:
sokszor hívtalak, csendes este vártalak,
mikor a szürkeség súlya rám telepedett.
A fekete felleget a szél összesepregette,
és szállt vele, azt hittem minden rendben,
de törtek a kövek, amik most idekötnek.
“Sóhaj” bejegyzéshez 14 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Marica!
Köszönöm a gratulációdat a kiemelt résznek örültem.😍
Szeretettel
Ica
Kedves Gugi, így legyen!❤️💮❤️
Üdvözlettel
Ica
Köszönöm a kedves gratulációdat Évike!😍
Szeretettel
Ica
Margitkám köszönöm az olvasást!
Ölellek💞
Szeretettel
Ica
Köszönöm kedves Magdi!💛⚛️💮❤️
Szeretettel
Ica
Természet szépsége, s érzések keverednek:
„Tágra nyílt kelyhekből sóhajtó illat száll:
sokszor hívtalak, csendes este vártalak,
mikor a szürkeség súlya rám telepedett.”
Gratulálok!
Marica
Kedves Ica! Ez a sóhaj ugye ,a gyorsuló világról is szól,de van benne remény is a jóra, a fekete fellegeket mi is söpörhetjük,
de a kövek hiába törnek,az a jó ha idekötnek!
Szeretettel:Gugi
Icu! A természet szépsége adta ihlet, keverve érzéseiddel, egy szép gondolatsort kötött csokorba. Szívvel gratulálok. Éva
Drága Ica!
Csodás versed szeretettel olvastam!
Margit 🌹
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam nagyon szép versedet.
Magdi🌷
Kedves Rita örülök, hogy nálam is jártál.💕
szeretettel
Ica
Köszönöm drága Marika a figyelmedet a versem iránt.
Örülök, hogy tetszett a kiemelt rész.😍
Szeretettel
Ica
„azt hittem minden rendben,
de törtek a kövek, amik most idekötnek.”
Szeretettel: Rita🌸
Drága Ilona! Szeretettel olvastam kifejező, szép versed.
„A fekete felleget a szél összesepregette,
és szállt vele, azt hittem minden rendben,
de törtek a kövek, amik most idekötnek.”
Mária