Csak a szép…

Csak a szép…

Csak a szép dallam nyitja meg
rejtőzködő lelkem kapuját,
szomorúságában csendes ő,
búval bélelt napokon át.

Valóban féltem, a csend jön
temetni üzenő hangom,
jelét sem látni reménynek,
az éjjel fedi lélek-lángom.

Kétségekből a feloldást
a zene bódítása hozta,
annak rezdülése éleszt,
a bizakodást nekem adta.

A szívemből vallom néked,
keresd a lélek-dallamot,
mely majd visszahozza végleg
az élni akaró hajlamot.

“Csak a szép…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv!

    Csak ezért írok. A vágyam, szándékom,- soraim, szavaim, ott legyenek ahol szükség van rájuk.
    Mottóm: Aki másokon segít, önmagán segít, mert a másoknak adott szeretet, önmagunk gyógyítója.
    Ezt 30 éve írtam először.

    Szeretettel:Laci

  2. Kedves Gusztáv!
    Csak ezért írok. A sorok, szavak mindig legyenek ott, ahol szükség van rájuk.
    Ennyi telik időmből, szándékomból és boldogan teszem elvárás nélkül.
    Mottóm:Aki másokon segít, önmagán segít, mert a másoknak adott szeretet, önmagunk gyógyítója.

    Szeretettel:Laci ⚒

Szólj hozzá!