Cseppekből áll a tenger…

Összes megtekintés: 100 

Cseppekből áll a tenger,
mint szeretetből az ember,
szemléled élted,
félted a léted.

Tüzes szó éget,
emlékeidbe vésed,
s mint vulkán mélyén
az alvó láva,
ki erőből feltörni vágyna,
akár még ma,
de holnap már biztosan,
erre te elnyomod,
de ő csak forrna, egyre forrna,
dühösen bugyborékolna,
utat törne magának az égig,
és mikor legjobban sajog
hirtelen tüzed okádna
és nincs ki megálljt parancsolna,
akkor szállj magadba,
hisz cseppekből áll a tenger,
mint szeretetből az ember.

“Cseppekből áll a tenger…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. A feltört érzelmek sodró erejűek lehetnek, és sorsokat alakíthatnak. Nagyszerű gondolat, hogy szeretetünk cseppjei tesznek minket olyanná, amilyennek mások látnak minket.

    Szeretetcseppekkel,
    Janó

  2. Kedves Melinda!

    Nem biztos, hogy jó elfolytani a kitörni készülő vulkánt, bár a szeretet ereje egy tùzhányót is megszelídithet.
    Szeretettel gratulálok versedhez,
    Magdi🌷🌻

  3. Kedves Éva és Gugi!
    Vulkáni erővel feltörő gondolataimat jó volt lejegyezni. Már kihűlőben van a láva … Köszönöm a jelenléteteket! Melinda

  4. Kedves Melinda! Nagyon szépen megírt vers. Szabadon szállnak a sorok a gondolatoddal összhangban. Szeretettel mindig. Éva

  5. Köszönöm Rita és József a véleményeteket versemről. Csak úgy feltörtek belőlem ezek a gondolatok, “mint a vulkán mélyén az alvó láva”. A szeretet mindent legyőzhet, ha mi is úgy akarjuk. (Olykor nem akarom sajnos. 😄😄😄) Melinda

Szólj hozzá!